Hadas Kriszta hirtelen halála sokkolta a közvéleményt és mély gyászt hagyott maga után szerettei körében. A népszerű riporter csütörtök délután, bevásárlás közben hunyt el, mindössze 54 évesen. E váratlan veszteség fájdalma rázta meg közvetlen környezetét és pályatársait is: Sváby András, régi barátja és kollégája az Instagram-oldalán búcsúzott tőle, elmondva, hogy Kriszta nemcsak barát, hanem kolléga és „egy kicsit testvér” is volt számára.
A legmélyebb fájdalmat mégis a férje, Balassa János érzi, aki Hadas Kriszta kedvenc írójának sorait idézve emlékezett meg szeretett feleségéről a Facebookon. Az idézet Bächer Iván *Haláltánc* című könyvéből származik, és azt az érzést írja le, amikor az ember először találkozik valakivel, aki egy napon életének szerves részévé válik, olyan mélyen, hogy az elképzelhetetlen lesz nélküle. Balassa e megható sorokhoz csak annyit fűzött hozzá: „Várj meg, kérlek.”
A rövid, ám annál megrendítőbb üzenet nemcsak egyéni fájdalmáról árulkodik, hanem arról a mély kötelékről is, amelyet a házaspár megélt egymással. Balassa szavai megmutatják azt a szeretetet és közelséget, amelyet egy életre szóló társ iránt érez az ember – azt a fájdalmas vágyat, hogy a lélek maradjon közel, még ha testben már nincs is közöttünk.
Hadas Kriszta halála nem csupán a család számára felfoghatatlan veszteség, de mindazoknak is, akik ismerték őt a képernyőről, vagy személyesen. Az újságíró érzékenysége, embersége és elhivatottsága hosszú évek óta kísérte a magyar médiát, és ezzel sokakat inspirált. A búcsúzók közt Sváby András mellett más pályatársak is fejet hajtanak Hadas Kriszta emléke előtt, emlékezve a kollégára, aki nemcsak szakmai kiválósággal, hanem mély érzelmi intelligenciával is rendelkezett.
Azok számára, akik ismerték és szerették, Hadas Kriszta emléke tovább él, és most talán éppen férje üzenete az, amely legtisztábban összegzi mindazt, amit ez a veszteség jelent. A szeretet, amelyet Kriszta maga után hagyott, nem múlik el; fájdalmában is maradandó nyomot hagy mindazok szívében, akik számára ő volt az, akivel „végigcsinálták az egészet”. |
