Elmúlt a Karácsony, valahogy alábbhagyott az együttérzés is. Új év, új robot? Szomorú véget ért az “Enni adok ételdoboz”, ami egy évet sem ért meg. Az adakozók lelkesedése kifújt, a lelkes szervezõk belefáradtak az érdektelenségbe.
A nemes kezdeményezést az elsõ félévben sokan támogatták, de az idõ múlásával a lelkesedés alább hagyott, míg a végén élelmiszer helyett valaki fekáliát rakott a dobozba – írta a hiros.hu.
január ban Kecskeméten, a Nyíri út 15. szám alatt helyezte ki az “Enni adok ételdobozát” a Re-formáló Egyesület. Ez volt a 49. dobozuk az országban, melyet bárki megtölthetett hogy segítse azokat, akik szükségét látják.
Smudláné Fazekas Margit, a Re-Formáló Egyesület elnöke szerint egy-egy dobozt valóban naponta kétszer meg tudjanak tölteni, legalább napi 20 adakozóra lenne szükség. Ez viszont hatalmas szám. Épp ezért a Re-Formáló Egyesület kifejezetten a kis vállalkozásokat, sarki közérteket próbálja meg elérni (ennek oka leginkább az, hogy a nagy áruházláncok már szerzõdtek az Élelmiszerbankkal), hogy az ott megmaradt pár kiló pékárut a dobozba tegyék a szemetes helyett, így az élelmiszer-pazarlásnak is próbálják elejét venni.
“Meglepõdnél, mekkora mennyiség marad a kisebb üzletekben a nap végén! 1-2 zsák pékáru könnyen összejön”
–jegyezte meg, hozzátéve,
napi szinten 2000-2500 embernek biztosítanak élelmet a dobozok, és 1-1 dobozhoz átlagosan 35-40 ember megy el nap, mint nap, hogy élelmiszerhez jusson.
“A legtöbb ember rosszul ítéli meg, ki az, aki rászoruló. A dobozokból étkezõk 80 százaléka nem hajléktalan. Van egy pedagógus házaspár például, akik a gyerekeikkel albérletben élnek.
Mire kifizetik a lakbért, a rezsit, befizetik a gyerekeknek az iskolai ebédet, megveszik a bérleteket, alig marad pénzük. A külvilág szemében úgy tûnhet, nincs semmi gond, rendezett életet élnek. Csak épp a hónap második felében a dobozok nélkül nem telne élelmiszerre, nem tudnának mit csomagolni tízóraira és uzsonnára a gyerekeknek” – magyarázta Margit a szeretlekmagyarorszag.hu-nak.
Elmesélte, hogy egyszer az egyik doboz feltöltésekor találkozott egy idõsebb nõvel.
“Könnybe lábadt szemmel mondta, hogy így, hogy nem kellett kenyérre költenie, maradt annyi pénze, hogy a hentesnél akciósan vegyen pár csirkeszárnyat és a héten húshoz juthasson”
– elevenítette fel Margit a portálon, hozzátéve, azok az emberek, akik a dobozokat használják, önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, többségük rendesen dolgozik, csak épp nem jön ki a fizetésébõl. A rászorulók naponta 3 adagot vehetnek ki a dobozból. Egy adagnak felel meg egy kiló kenyér vagy 5 darab zsömle, egy üveg lekvár vagy egy adag fõtt étel.
A kezdeményezés Kecskeméten is nagy sikert aratott,
a közösségi oldalakon is több százan megosztották az errõl szóló posztokat. A lakosság kitartó segítsége mellett azonban a vállalkozások hozzájárulására volt a leginkább szükség a hosszútávú mûködtetéshez.
A csapat, akik minden ellenszolgáltatás nélkül, szívüktõl hajtva, szabadidejükben koordinálták az ételdoboz töltését, kutatták az új, segíteni hajlandó cégeket, tartották a kapcsolatot személyesen és az interneten a segítõkkel, néhány fõre csökkent fél év alatt. Egyre kevesebb magánszemély tett a dobozba élelmet, a bolthálózatok sem biztosítottak már utánpótlást, és az Enni-adok ételdoboz, és vele a nemes kezdeményezés, rendkívül méltatlan véget ért: megrongálták, és fekáliát tettek bele.
Így ért véget a lelkes civilek kezdeményezése és sokaknak a lehetõség, hogy a szükségben segítséghez juthassanak.
Forrás: varosikurir |
